10 nap otthon, majd újra Anglia, új család...

Régóta nem jelentkeztem, aminek két oka is van. (És egy következménye, hogy valószínűleg minden olvasómat elvesztettem, úgyhogy erőteljes reklámkampányt kell terveznem a visszaszerzésükre.) Egyrészt nem nagyon volt időm, másrészt meg munkafronton is történt egy s más...

Továbbra is au-pair vagyok, csak már mások padlóját sikálom... :) Március 5-én elküldött ugyanis az első családom. Fogalmam sincs, miért... Valamiért nem feleltem meg nekik. Hiába mondták, hogy nem teljesítettem az elvárásokat, ez nem igaz, mert mindent úgy csináltam, ahogy a Kamila (a család előző au-paire, aki ott volt velem az első héten) mutatta...

Szóval 5-én este (mint kiderült, az utolsó estémen) épp bulizni készültem, amikor összefutottm apukával a konyhában, és előadta, hogy ez így nekik nem jó, mert nem vagyok eleget a kölykökkel... Pff. Érdekes, hogy egy konkrét esetet se tudott megnevezni, amikor nem foglalkoztam velük... Na mindegy most már. Na de akkor kicsit se volt ám mindegy, teljesen kiakadtam. Azt se tudtam, hogyan adom elő a szüleimnek azt, hogy csak egy hónapig bírtak elviselni - nem akartam, hogy csalódjanak bennem, hogy azt higgyék, az egyetlen kislányuk ilyen béna, hogy még "cselédnek" sem kell. (Bocsi a szóért kedves au-pairek, dehát szerintem mindenki egyetért azzal, hogy mi csak kis Cinderellák vagyunk kb. :D) Meg hát teljesen odavoltam attól, hogy az új barátaimat, akiket ez alatt az 1 hónap alatt tökre megszerettem, talán sose látom többet... Meg a várost... Az is nagyon tetszett, pláne a tengerpart, krisztusom!

Hát azért elmentem még egy utolsót bulizni persze, jól is éreztem magam, de sajna nem volt ott mindenki, bár így utólag jobb is, mert 2 csajra totál kiakadtam, hogy nem kerestek azóta se. Pont ők, akiket legelőször megismertem: az egyik Kamila, a másik Kata, a magyar au-pair. Kamila nem engedte, hogy az albijában maradjak pár napig, amíg találok vmi szállást, sőt nem is igazán sajnálkozott, hogy el kell mennem, Kata pedig azóta sem reagált az sms-emre, amiben leírtam, hogy hazamegyek. Ez mekkora bunkóság már! És erre még azt se mondhatom, hogy ááhh, angolok...!

Ahogy hazaértem, elkezdtem bújni az angliai melókat, Worthingben és környékén keresgéltem, be is adtam jópárra a CV-m, volt köztük pincér, recepciós, asszisztens, sőt elkeseredésemben még stewardessnek is jelentkeztem a narancssárga fapadosokhoz... (Amúgy ők visszaírtak azóta, hogy most nem tudnak behívni interjúra, mert olyan sokan jelentkeztek. Hát nem is bánom, nem az álmaim netovábbja, hogy hajnalban keljek és hétvégén meg ünnepnapokon dolgozzak...) Aztán rájöttem, hogy valószínűleg tök feleslegesen jelentkeztem ezekre az állásokra, mert úgyis be kellene menni személyes interjúra, az meg 2000 km távolságból kétséges, hogy sikerülne. Úgyhogy rájöttem, hogy a negatív tapasztalat nem tántoríthat el attól, hogy ismét au-pair legyek, ezért ismét regisztráltam azon az oldalon, ahol a lovely előző családdal is megismerkedtem. Már első nap megtaláltam azt a családot, akiknél most vagyok:)

Tegnap délután érkeztem, úgyhogy kemény másfél hetet töltöttem otthon :D Hamarabb visszajöhettem, mint gondoltam, és nagyon örülök, hogy itt lehetek! Most 2 kislányra vigyázok, Sophie 11 éves, Alicia 6, nagyon édesek. Anyuka, Karen is nagyon kedves, aranyos, apukával majd csak holnap találkozom, mert elutazott valahova tegnap, mielőtt még megjöttem. Van egy kis kutyájuk, Chloe (nem tudom, milyen fajta), nagyon cuki, illetve most Karen anyukájának kutyusa is itt van nálunk, ő egy kis yorkie, Jasper.

Egy évre tervezem az au-pairkedést itt is, remélem, sikerül... Azt meg pláne, hogy nem kell lemondanom a terveimről, miszerint egy itteni barátom, Gavin webdesignert farag belőlem :) Ő is az, és megígérte, hogy megtanítja a dolgokat. És mivel saját cége van, remélem, munkám is lesz :D Na de ez még a távoli jövő, csak gondoltam kicsit bepillanthattok a kristálygömbömbe :D