És igen, hamarosan vége! Hogy minek, és miért örülök neki? Az au-pair korszakom van leáldozóban, hála a magasságosnak! Persze, hogy örülök neki, mert tudjátok, hogy nem voltak éppen felhőtlenek az elmúlt hónapjaim, köszönhetően a családok hozzáállásának. Ahol most vagyok, nem is rossz a helyzet, mármint itt legalább nem szólogat be anyuka, legalábbis most már nem, a gyerekek pedig szeretnek. Na de egész itteni tartózkodásom alatt azt vártam, hogy albérletbe költözhessek, hogy végre elkezdődhessen a normális itteni életem! És hétfőn kiderült, hogy kaptam új munkát, Worthing-ben a parton egy étterem/borozóban, aminek az alsó részében egy pub van, heti 2 Open Mic-kal jeeeeee! Holnap lesz az első napom, de ez még csak ilyen ismerkedés célzattal lesz, hiszen még pár hetet maradnom kell, amíg a család megtalálja méltó utódomat. Hát nem lesz könnyű engem pótolni! Igen, nyilván ők is így gondolják.
Rögös út vezetett idáig, de örülök, hogy nem adtam fel, így legalább nem fogom azt gondolni, hogy meg se érdemlem, ha valami jó történik velem :) Ami már azért járna, valljuk be. Na de nem panaszkodom, azért nem annyira hányattatott a sorsom:)
Holnap 1-re megyek az étterembe, tudják ám, mikor kell behívni az embert, hogy megőrizze teljes lelki nyugalmát: szombaton, ebédidőben! Ezaaaazzz. De bejön hozzám egyik barátnőm a munkaidőm vége felé, és ha nem vágnak ki a trágya munkám miatt, akkor talán még meg is iszunk valamit ott:)
Drukkolni megengedett!!! Köszi :D
LEGYEN MÁSIK!
5 éve

2 megjegyzés:
jujjj drukkolok nagyon:))
Most írtam a te blogodra h olvasd az enyémet h megtudd, miért kell drukkolni :D :D KÖSZIIII !!!
Megjegyzés küldése